Ez derül ki a washingtoni székhelyű szervezet hétfőn Budapesten bemutatandó, Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa gazdasági kérdéseit taglaló jelentéséből.
Egy brüsszeli sajtóbeszélgetésen Jörg Decressin, az IMF európai részlegének igazgató-helyettese a magyar gazdaság helyzetét értékelve kitért arra, hogy a deficit jelenleg és az elmúlt években is 3 százalék alatt alakult, ahová viszonylag magas szintről sikerült ledolgozni.

Sokat lazult a monetáris politika, és mi úgy gondoljuk, hogy a monetáris politikának továbbra is lazának kellene maradnia, támogatandó a gazdaságot - vélekedett Decressin.

"Ezt a makroökonómiai megközelítést, amely egyrészt a monetáris lazításon keresztül támogató jellegű, a költségvetés részéről pedig fokozatosan szigorító, úgy jellemezném, hogy teljes mértékben megfelelő egy olyan gazdaság kezeléséhez, amely versenyképességi kihívással néz szembe, ugyanakkor magas külső és államadóssággal küzd" - fogalmazott az IMF igazgató-helyettese.

A közgazdász a széleskörű szektorális kormányzati beavatkozásokkal kapcsolatban szkeptikus, de általánosságban ezt a makroszintű gazdaságpolitikát nem nevezné unortodoxnak. Az IMF-es vezető arra az álláspontra helyezkedett, hogy nagyon fontos lenne a hitelezési tevékenység beindítása, és ehhez jobb üzleti környezetre lesz szükség a pénzügyi szektorban.

Jörg Decressin úgy vélte, hogy a magyar gazdaság tavalyi, 3,5 százalék fölötti növekedési üteme fékeződni fog, középtávon 2,5 százalék körüli értékre.

Az IMF úgy látja, hogy a térség a növekedési kilátások szempontjából három részre osztható. A Baltikumban, Kelet-Közép-Európában és Törökországban stabilan 2,6 és 3,6 százalék közötti gazdasági bővülés várható. Délkelet-Európában valamivel gyengébb, 1,9-2,4 százalékos lesz a növekedés, amit a nagyobb adósságterhekkel, strukturális gyengeségekkel és a pozitív externáliák relatíve kisebb hatásával magyaráz a szervezet. Ezzel szemben Oroszországban és a többi volt szovjet tagköztársaságban jelentős recesszió várható; Oroszországnak 3,8, Ukrajnának pedig 5,5 százalékos visszaesést prognosztizálnak Washingtonban. Ezt együttesen okozzák az alacsony olajárak, a Moszkvával szembeni szankciók, a geopolitikai feszültségek és Ukrajna esetében például a folyamatban lévő makrogazdasági kiigazítás is.

A növekedési kockázatok az IMF szerint kiegyensúlyozottabbakká váltak, de továbbra is fennállnak olyan tényezők, amelyek ronthatják a vizsgált térség kilátásait. Ilyen az eurózóna esetlegesen elhúzódó lassú növekedése, a pénzpiacok volatilitása, illetve az, hogy mikor kezd kamatot emelni az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, valamint a tartósan erős dollár és az Oroszország és Ukrajna miatti geopolitikai feszültségek. Pozitív hatással lehet viszont az Európai Központi Bank monetáris lazítása és a tartósan olcsó olaj.

Igaz, ez utóbbi a GDP több mint két százalékával veti vissza az orosz gazdaságot, amelynek lassulása mind a balti országok, mind a többi volt szovjet köztársaság növekedésére negatív hatással van.

Az infláció terén az IMF az idén az uniós tagországokban, és Szerbia kivételével a volt Jugoszlávia országaiban is negatív, vagy két százalék alatti pénzromlással számol. Keletebbre viszont ennél jóval magasabb, Oroszországban és Ukrajnában egyenesen kétszámjegyű infláció várható.

Az egész térség számára közös kihívásként azonosítja a dokumentum a magánszektor mérlegének egyelőre befejezetlen megtisztítását, ami gyenge hitelezést és renyhe befektetési kedvet okoz. A magánszektor adóssága a 2008-2009-es válság idejére az egész térségben megemelkedett, és csak a balti országokban volt tapasztalható azóta ezen a téren jelentősebb korrekció. Abban az országcsoportban a nem teljesítő hitelek aránya is a felére csökkent a 2009-es időszakhoz képest, míg Kelet-Közép- és Délkelet-Európában ez a mutató 2008 óta jelentősen romlott.

Másként alakult viszont a befektetések volumene a három térségben: a 2000-es évet bázisként tekintve Kelet-Közép-Európában 2008-ban annak nagyjából másfélszeresére rúgtak a beruházások, és némi ingadozás után nagyjából most is ezen a szinten vannak. A Baltikumban 2008-ra Kelet-Közép-Európához képest sokkal jelentősebb mértékben, a 2000-es szint háromszorosára bővültek a beruházások, és egy év leforgása alatt meredeken, ennek nagyjából a felére zuhantak. Délkelet-Európában is hasonló léptékű, de fokozatosabb és kevésbé meredek volt a beruházások visszaesése.