"Csatáry Lászlót 1945-ben, Veszprémben letartóztatták, majd Pécsen 20 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Csatáry már a tárgyalás előtt megszökött" - állította a HVG-nek Balassa Zoltán kassai történész és újságíró.

"Hogy miképpen sikerült Csatárynak Veszprémből megszöknie, azt egyelőre homály fedi" - mondta Balassa Zoltán. Eddig azt lehetett tudni, hogy Csatáry László az orosz megszállás elől 1944-ben a német csapatokkal együtt menekült el Kassáról, majd a háború után hamis személyazonossággal, magát jugoszláv állampolgárnak kiadva Kanadába költözött.

Balassa Zoltán az akkori csehszlovák hírügynökség archívumában talált egy 1945. június 24-i tudósítást, amely azt írta, hogy Veszprémben letartóztatták Csatáry László rendőrkapitányt. Eszerint viszont nem távozhatott 1944-ben Magyarországról. "Érdekes, hogy a letartóztatásról az akkori Magyar Távirati Iroda nem adott ki közleményt, ugyanakkor a veszprémi rendőrségen ebből az időből valamilyen erre vonatkozó iratnak léteznie kell ugyanúgy, mint a pécsi bíróságon, illetve levéltárban" - mondta Balassa.

Csatáry és ügyvédje

A kassai történész szerint, Görög Arthur, a kassai Zsidó Tanács tagja és a gettó túlélője is megemlékezik Csatáryról az 1960-as években megjelent írásaiban. Ezekben is az olvasható, hogy Csatáryt 1945-ban Veszprémben letartóztatták, majd 20 év börtönbüntetésre ítélték Pécsen.

A 97 éves Csatáry László ellen a Simon Wiesenthal központ 2011 őszén tett feljelentést. A központ szerint Csatáry 1944-ben a kassai gettó parancsnokaként közreműködött közel 16 ezer zsidó deportálásában.

A Csatáry körüli igazság felderítése és bűnösség esetén a méltó büntetés kiszabása fontos lenne abból a szempontból, hogy a társadalom szembenézzen a ténnyel: a második világháború alatt nem csak a németek, a magyarok is súlyos bűnöket követtek el a zsidóság ellen. A nyomozást és az eljárást azonban megnehezíti az, hogy a szélsőjobb pajzsra emelte a minden szemtanú egybehangzó állítása szerint szadista kassai rendőrparancsnokot.

Ennél továbblépve a Jobbik Efraim Zuroffot, a Wiesenthal központ vezetőjét kiáltotta ki ellenségnek, aki átadta Magyarországnak a Csatáryval kapcsolatos dokumentációt. A szélsőjobboldali párt "hamis vád" miatt tett feljelentéssel díjazta Zuroff igyekezetét, hogy segítsen a magyaroknak szembenéni múltjukkal.

Csatáry ajtaja egy tiltakozó flashmob után

Korabeli tanuvallomások Csatáry ellen (atv.hu):

„Amikor a téglagyár területére értünk, […], se v.c., se ivóvíz nem volt. Itt saját magunknak kellett építeni alvásra alkalmas fedeles helyet az ottani téglagyár anyagából. Amikor a deportálás megkezdődött, ezeket az építkezéseket szét kellett szedni és visszavinni oda, ahonnan elhoztuk. A gettó parancsnoka dr. Csatáry r. segédfogalmazó volt, aki állandóan kutyakorbáccsal járt és azzal ütötte az eléje került személyeket nemre és korra való tekintet nélkül.”

Glück Ernőné tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január

„dr. Horváth dr. Csatáry nevezetű rendőr segédfogalmazót nevezett ki a téglagyár ún. baloldali szárnyára, mint táborparancsnokot. Ez a személy állandóan kutyakorbáccsal járt, és mindenkit megütött, aki az útjába került. ”

Schwartz Jenő kihallgatási jegyzőkönyv, 1946. jan. 8.

„Egy esetben láttam, hogy Csatáry egy gyereket megvert. Csatáry egy szadista ember volt, aki ütötte az embereket. Ez ellen én tiltakoztam, de Csatáry azt a választ adta, hogy aki szívbajos ne jöjjön a téglagyárba.”

Hernádi Mihály, vármegyei tiszti főorvos, tárgyalási jegyzőkönyv, 1946. március 30.

"Mint a műszaki osztály mérnöke, valamint társaim kiszámítottuk, hogy mennyi személy fér a rendelkezésre álló vagonba. A számítás során 60-65 személy jött számításba, ezt dr. Csatáry annak dacára, hogy már mi a vagonokra ráírtuk a létszámot és a vagonparancsnok összeírta a vagonba kerülők neveit, megsemmisítette és utasítást adott, hogy 80-85 főt is tereljenek be egy vagonba. Így állt elő az a groteszk helyzet, hogy az utolsó vagonokba mindig 10-15 személyt tettek be és az így lett lezárva. Minden vagont lakattal kellett a beterelés után lezárni. […] Én személyesen odamentem dr. Csatáryhoz, és kértem, hogy miután ezek külföldi vagonok és nincsenek ablakkal ellátva, így kértem őt arra engedje meg azok megnyitását. Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben ezt mégis megtesszük, rögtönítélő bíróság elé állít állami vagyon megrongálása címén. Ugyanakkor az Imre nevű mérnök barátom felkereste dr. Horváth főkapitány-helyettest és ugyanezt a kérést neki is előadta. Ezt dr. Horváth is elutasította. Mi ezt ennek dacára is végrehajtottuk, amikor már a vagonok le lettek zárva és a hivatalos személyek eltávoztak /tisztek/. Mi ezt azért tettük, mert mikor felkerestük a német SS-századost, az hallgatólagosan belegyezett. Erről később nyomozást is indítottak, hogy ki engedélyezte és ki csinálta az ablakok kinyitását. Ezt mi magunkra vállaltuk, mind a 12-en mérnökök. Ugyanis ha mi ezt nem tettük volna, akkor a bent lévő túlzsúfolt személyek levegőhiány miatt megfulladtak volna reggelre.”

Balkányi Sándor, kihallgatási jegyzőkönyv, 1946. január 10.

Egy fiatal beteg lány puskatussal való hátbaverése miatt tiltakozott Blanka Volová egy rendőrnél: "Ez megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti el!"- mondta. Erre a rendőr Csatáry elé vezette az asszonyt. Blanka Volová neki is megismételte, mire Csatáry ezt felelte: "Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia, akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!" Erre egy másik szobába vezették, levetették vele a szoknyáját és egy kereveten meggumibotozták. Legalább 18-20 csapást kellett elszenvednie. Csatáry parancsára hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét is megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették, megmotozták és levitték a pincébe, Csatáry irodájába, ahol jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül így hagyták őket.

Blanka Volová vallomásának összefoglalója